2012. szeptember 20., csütörtök

Total fitness

Általános délutáni elfoglaltságként konditerembe járok, bár már nemegyszer aludtam helyette.
De nem is ez a lényeg, hanem a hely, ahová járok, ami rendelkezik:
-Kondigép parkkal
-Parkettás rész, ahol TRX illetve Box meg önvédelem  edzéseket tartanak
-Külön "kardio-emelet"
-Futófolyosó
-Úszómedence
-Külön női és férfi Jacuzzi illetve Szauna

Ez mind nagyon jól hangzik, de minden jóban van valami rossz, ugyanis mindig rengeteg az ember, ezért néha sokat kell várni, néha pedig el is kell felejtenem, hogy én aznap fekvenyomok, esetleg húzódzkodok. És néhány ember amit képes leművelni a teremben... néha miattuk nem tudok edzeni, mert nem bírom ki röhögés nélkül. Ami még hiányzik, az egy jó edzőpartner, de így sem panaszkodhatok, mivel nekem ingyen van (a bátyám féléves bérletét írattuk át az én nevemre) illetve minden nagyon szép és tiszta, minden működik.

A terem honlapja: http://totalfitnessmexico.com/ciudadjuarez/

2012. szeptember 18., kedd

Las fiestas

Előző bejegyzésemben ígértem, hogy írok az itteni bulikról. Otthon a megszokott "majd felmegyünk a városba és csinálunk valamit" itt nem nagyon működik. Egyrészt tömegközlekedés nincs (ezáltal ittas vezetés annál inkább), másrészt a szórakozóhelyek itt hajnal kettő és három  óra körül zárnak, köszönhetően a város (nem túl fényes) közelmúltjának. Viszont, itt a házak óriásiak, szó szerint. A legtöbb buli a nagy házak kertjeiben vannak, ezek általában listás, meghívásos bulik, lévén cserediák vagyok, nekem ez eddig sosem okozott problémát ha nem voltam rajta a listán. Itt ugyanúgy van DJ, mindenki magának visz italt, illetve néha még kaját is csinálnak. Bár ezek se tartanak túl sokáig, hajnal 2-re általában már mindenki hazamegy, a biztonságiak pedig elkezdenek pakolni.

Nem csak én, sok más cserediák is hiányolja azt a szabadságot, ami otthon volt neki. Fura, hogy itt mindent előző nap kell megkérdezni, és minden részletet pontosan tudni kell, ami szokott kellemetlen szituációkat okozni, mert sokszor csak annyit mondanak, gyere ide, ekkor meg ekkor, de tudnom kell kinek a bulija, milyen alkalomból  van, illetve kik mennek. Otthon meg néha csak annyit mondtam este 7-kor, hogy szeretnék felmenni a városba, és sokkal több kérdés nem is volt.

(Azt hozzá kell viszont tennem, hogy az iskola sokkal lazább, mint otthon, ez talán kompenzálja a fentebb leírtakat)

2012. szeptember 11., kedd

Szombat


Elég régen írtam a blogra, melynek csupán egy oka van, mégpedig a lustaság. A múlt szombat egy igen sűrű  nap volt, reggel fél 10kor már a határ felé tartottunk, szerencsére nem volt nagy sor, kb 45 perc alatt átjutottunk. A határon az őr az útlevelemet forgatva megkérdezte, hogy német vagyok-e, majd még valamit, amiből semmit nem értettem, bár megkérdezte spanyolul és angolul is, de csak egy NEM-et mondtam rá, és mosolyogtam.
Első utunk egy bevásárlóközpontba vezetett, ahol csak nézelődtünk, talán a fogadóanyukám vett valamit, ebben már nem vagyok biztos. 1 óra gyakorlatilag semmittevés után átmentünk a Walmart-ba, ahol nagybevásárlást tartottunk, mert néhány dolog olcsóbb ott, mint Mexikóban. Meglepő (mind Mexikóban, mind az USA-ban), hogy minden nagy. A gabonapelyhes doboz minimum 2x akkora, mint otthon, kóla szinte csak 2,5 literesben van, tej csak 1 gallonos (kicsit kevesebb mint 4 liter)  dobozban létezik , szóval először tényleg fura, bár így 5 hét után már kezdem megszokni.
Miután itt végeztünk, elmentünk rokonlátogatóba, ott töltöttünk kb 3 órát, majd délután 4 körül bekövetkezett a nap egyik fénypontja, elmentünk a Five Guys nevezető gyorsétterembe. Rengeteg embertől hallottam, hogy itt vannak a világ talán legjobb hamburgerei, így mindenképpen ki akartam próbálni.  A legnagyobb hamburgert rendeltem, egy ’All-the-way Bacon and Cheese Burgert’, ami tartalmazott, bacont, sajtot, hagymát, uborkát, paradicsomot, kecsapot, mustárt, majonézt, salátát, még valami zöldséget, és 2 húst. Miután végeztünk megnyugodtam, semmiről nem maradtam le 17 év alatt. Félre ne értsen senki, ízlett, de a várt csoda elmaradt, különösen 6,5 dollárért. A hazaút érdekes volt, mivel 1,5 órát álltunk a határon. Érdekes, ez mindig fordítva szokott lenni, most nem úgy volt… Ezután elmentünk egy komolyzenei koncertre, ami meglepő módon kifejezetten tetszett, majd ezután elmentem egy buliba. Na igen a bulik, teljesen másak, mint otthon, de ez majd egy következő bejegyzés témája. 2-kor értem haza, majd beszéltem az otthoniakkal, ezért csak 5kor aludtam el, a vasárnapom egy picit fáradtan telt.