El fin pasado

Hétvégén elutaztunk a családdal egy faluba, ahol a fogadóanyukám született. Az út 4 óra volt autóval, de a második fele tarthatott volna tovább is, ugyanis gyönyörű tájon vezetett az útunk, a sivatagos tájhoz hasonlítva meg egyenesen hihetetlen. A hétvégén túl sok mindent nem csináltunk azon túl, hogy rengeteget ettünk, minden félét mérhetetlen mennyiségekben, illetve sétáltunk, meg meglátogattuk a fogadóanyukám 11 testvéréből 4-et. Visszafele jönni eléggé hangulatromboló volt, először a hegyekből lettek dombok, aztán jött a síkság, és a zöldet elkezdte felváltani a homok… Összességében jól telt a hétvége, és legalább megismertem Mexikó egy másik arcát.

Elmúlt napok

Szerdán a helyi ifjúsági felelős meghívta az összes Juárezi cserediákot, ahol megnézték a kötelező dolgokat: Mexikói vízum, repülőjegy, biztosítás illetve a 300 dollár vésztartalék.
Miután ezt mindenkinél leellenőrizték elmondták a legfőbb szabályokat. Ami érdekes, hogy az iskolámban lesz meglepetés drogteszt, nem csak a cserSzerdán a helyi ifjúsági felelős meghívta az összes Juárezi cserediákot, ahol megnézték a kötelező dolgokat: Mexikói vízum, repülőjegy, biztosítás illetve a 300 dollár vésztartalék. 

Miután ezt mindenkinél leellenőrizték elmondták a legfőbb szabályokat. Ami érdekes, hogy az iskolámban lesz meglepetés drogteszt, nem csak a cserediákoknak, hanem mindenkinek, és aki pozitív eredményt produkál, és nincs róla orvosi papírja, azonnal eltanácsolják az intézményből. A városban igen sok cserediák van, kb 25-30, ebből legalább 15 brazil. Ezzel önmagában még nem is lenne gond, de csak portugálul beszélnek, ami elég zavaró, ha az ember egyedüli nem-brazilként van velük. 

Ma a Real – Barca meccs alkalmából legalább 60 emberen láttam barca vagy real mezt az iskolában. Érdekes volt, ilyet se látni otthon..

Los Indestructibles 2

Múlt csütörtökön moziban voltam az unokatestvéremékkel és a húgommal. Az általam régóta várt Expendables 2-t néztük meg. A film spanyolul volt, de köszönhetően a hatalmas mondanivalónak, amit ez a film tartalmazott, néhány viccen kívül mindent értettem.

 A legérdekesebb azonban nem a film volt, hanem a mozikultúrabeli eltérések. Még otthon mindenki csendben ül, esetleg a vicceken felnevet, itt az emberek őrjöngnek,  fütyülnek, tapsolnak. Amikor megjelent Chuck Norris, valóságos hangzavar tört ki, néhányan még fel is álltak tapsolás közben. Érdekes tapasztalat volt, bár néha nehezemre esett megemészteni.

Iskola

Régen írtam, ennek csupán annyi az oka, hogy lusta voltam.
Immár egy hete járok iskolába, pontosan a Technológico de Monterrey Campus Ciudad Juárezbe (http://www.itesm.edu/wps/wcm/connect/Campus/CDJ/Ciudad+Juarez/)

Ez egy magániskola, ahova forintba átszámolva 320 000 forint egy félév, szóval ez eléggé behatárolja az oda járó embereket anyagi szempontból. A középiskola és az egyetem egyben van, bár külön épületekben folyik a tanítás, a középiskolának 2, míg az egyetemnek 3 épülete van, illetve vannak közös büfék és egy étterem. Van egy külön épület, ahol vannak ágyak, kanapék, minden kanapé mellett konnektor, van 2 air hockey illetve egy büfé. Itt bármikor lehet aludni/pihenni/játszani. Az iskola majd' egész területén van wifi, pár termet kivéve.

Hétfőn, szerdán és pénteken 5, míg kedden és csütörtökön 4 órám van, mindig 8tól 2ig vagyok iskolában, és  van naptól függően 1 vagy 1,5 lyukas órám. A 6 különféle órámból 1 angol, 5 spanyol illetve 2 tantárgyból muszáj vizsgáznom és jól teljesítenem. Az órák papíron 1 vagy 1,5 órásak, gyakorlatilag a tanártól függ, néha  55 perc, néha 30...

Az iskolában gyorsan sikerült beilleszkednem, köszönhetően az előttem itt lévő magyaroknak is, mivel mindenki jó véleménnyel van róluk, illetve az emberek nagyon nyitottak és barátságosak. Van órám 1. 3. és 5. szemeszteresekkel is, így minden évfolyamról van ismerősöm, és rengetek a volt cserediák illetve 18an vagyunk más országokból a rotaryval.

Egy biztos, jövőre hiányozni fog ez az iskola!

Első napok!

Már egészen 3 napja vagyok Mexikóban, de túl sok szabadidőm nem volt. Mikor megérkeztem, egyből mentünk az El Tacoba és ettünk tacot (meglepő mi?) aztán megismerkedtem a házzal ajándékként kaptam egy B.Papp #10 mexikói válogatott mezt és egy mexikói zászlót. Mivel nem volt mit kipakolnom, egyből el is aludtam.

Másnap reggel találkoztam két fogadó-unokaöcsémmel, reggeliztem és elmentünk a városba Tavoval, a fogadóbátyámmal aki vasárnap indul Brazíliába. Intéztük az ő dolgait, ittunk kókusztejet vagy vizet, nemtudom hogy hívják, és már délután 2 volt amikor hazaértünk.
Ebédeltünk, majd elaludtam, és 7kor keltett Tavo, hogy megyünk egy ismerőséhez. Csupán fél óra kellett ahhoz, hogy felkeljek... A következő napom is hasonlóan mozgalmasan telt, voltunk El Pasoban ahol vettem adaptert a laptophoz, átvettem a bőröndömet illetve elintéztük a szükséges papírokat az USA-ba való gördülékeny átjutáshoz, illetve megcsináltuk volna a helyi tartózkodási (vagy milyen) kártyámat, de éppen elment az internet a Migrációs Irodában.

Amikor hazaértünk egyből indultunk is Tavoval az unokatestvéréhez, és elmentünk kajálni a helyi bevásárlóközpontba, aztán még találkoztunk pár emberrel. Mikor hazaértünk még beszélgettem a családommal és 8kor már aludtam. Papíron ma kellett volna iskolába mennem viszont az előző napi sikertelen kártyakészítést muszáj volt letudni, így csak holnap megyek. Ez az írás elég kesze-kusza lett, de hirtelen ennyire tellett.

Az út!

Az utam Mexikóba mindennek nevezhető, csak problémamentesnek nem. Kezdődött azzal, hogy az 1. gépem, ami Budapestről ment Londonba késett másfél órát, ami pont elég volt ahhoz, hogy lekéssem a Chicagoi csatlakozást. Úgyhogy a szombat estét Londonban egy szállodában töltöttem,
ahol kaptam vacsorát és másnap reggelit, illetve volt közvetlen buszjárat a szálloda és a reptér között, úgyhogy azzal nem volt probléma.

A leghamarabbi gép vasárnap reggel 10.25-kor indult Londonból Houstonba, amit sikeresen el is értem, ám a csomagom már nem volt ilyen szerencsés,  ugyanis azt nem kaptam meg Houstonban, ahol vámvizsgálat várt volna rá. Papíron a repülő 18.35-kor indult volna, de ez is késett kb 1,5 órát, szóval este 10re már Ciudad Juárezben voltam. Ma reggelre már a csomagom is megérkezett, úgyhogy minden a legnagyobb rendben.

Az út

Holnap már indulok is, éppen  a szükséges dolgokat pakolom össze, bár a motivációm hagy kívánni valót maga után, de már nincs sok időm.
Papíron a repülőm szombaton 14.00-kor száll fel a Liszt Ferenc reptérről és egészen Londonig visz, ahol átszállok az interkontinentális járatra Chicagoig végül pedi El Paso-ban szállok le ottani idő szerint 23.55-kor, ami itthon vasárnap reggel 7.55-nek felel meg.