Visszatérés!

Elnézést kérek, mivel régen nem írtam a blogomra, ennek csupán egy oka volt, a lustaság. Rengeteg minden bepótolni valóm van, de ezeket kisebb részletességgel közlöm, nem akarom megint elveszteni a lelkesedésem.

Körülbelül 2 hónapja (igen két hónapja :D)  az én rotary klubbom szervezett egy bikaviadalt. Nagyon vártam, aztán amikor ott voltam már annyira nem. Maga az esemény nekem nagyon tetszett, mivel először láttam mindenféle képpen megérte elmenni, de a bikákkal való játék majd a kivégzésük elég sokkoló élmény. Ezt a  véleményt nem csak én osztom, nagyon sokan mondták még ezt a cserediákok közül. 

Total fitness

Általános délutáni elfoglaltságként konditerembe járok, bár már nemegyszer aludtam helyette.
De nem is ez a lényeg, hanem a hely, ahová járok, ami rendelkezik:
-Kondigép parkkal
-Parkettás rész, ahol TRX illetve Box meg önvédelem  edzéseket tartanak
-Külön "kardio-emelet"
-Futófolyosó
-Úszómedence
-Külön női és férfi Jacuzzi illetve Szauna

Ez mind nagyon jól hangzik, de minden jóban van valami rossz, ugyanis mindig rengeteg az ember, ezért néha sokat kell várni, néha pedig el is kell felejtenem, hogy én aznap fekvenyomok, esetleg húzódzkodok. És néhány ember amit képes leművelni a teremben... néha miattuk nem tudok edzeni, mert nem bírom ki röhögés nélkül. Ami még hiányzik, az egy jó edzőpartner, de így sem panaszkodhatok, mivel nekem ingyen van (a bátyám féléves bérletét írattuk át az én nevemre) illetve minden nagyon szép és tiszta, minden működik.

A terem honlapja: http://totalfitnessmexico.com/ciudadjuarez/

Las fiestas

Előző bejegyzésemben ígértem, hogy írok az itteni bulikról. Otthon a megszokott "majd felmegyünk a városba és csinálunk valamit" itt nem nagyon működik. Egyrészt tömegközlekedés nincs (ezáltal ittas vezetés annál inkább), másrészt a szórakozóhelyek itt hajnal kettő és három  óra körül zárnak, köszönhetően a város (nem túl fényes) közelmúltjának. Viszont, itt a házak óriásiak, szó szerint. A legtöbb buli a nagy házak kertjeiben vannak, ezek általában listás, meghívásos bulik, lévén cserediák vagyok, nekem ez eddig sosem okozott problémát ha nem voltam rajta a listán. Itt ugyanúgy van DJ, mindenki magának visz italt, illetve néha még kaját is csinálnak. Bár ezek se tartanak túl sokáig, hajnal 2-re általában már mindenki hazamegy, a biztonságiak pedig elkezdenek pakolni.

Nem csak én, sok más cserediák is hiányolja azt a szabadságot, ami otthon volt neki. Fura, hogy itt mindent előző nap kell megkérdezni, és minden részletet pontosan tudni kell, ami szokott kellemetlen szituációkat okozni, mert sokszor csak annyit mondanak, gyere ide, ekkor meg ekkor, de tudnom kell kinek a bulija, milyen alkalomból  van, illetve kik mennek. Otthon meg néha csak annyit mondtam este 7-kor, hogy szeretnék felmenni a városba, és sokkal több kérdés nem is volt.

(Azt hozzá kell viszont tennem, hogy az iskola sokkal lazább, mint otthon, ez talán kompenzálja a fentebb leírtakat)

Szombat

Elég régen írtam a blogra, melynek csupán egy oka van, mégpedig a lustaság. A múlt szombat egy igen sűrű  nap volt, reggel fél 10kor már a határ felé tartottunk, szerencsére nem volt nagy sor, kb 45 perc alatt átjutottunk. A határon az őr az útlevelemet forgatva megkérdezte, hogy német vagyok-e, majd még valamit, amiből semmit nem értettem, bár megkérdezte spanyolul és angolul is, de csak egy NEM-et mondtam rá, és mosolyogtam.
Első utunk egy bevásárlóközpontba vezetett, ahol csak nézelődtünk, talán a fogadóanyukám vett valamit, ebben már nem vagyok biztos. 1 óra gyakorlatilag semmittevés után átmentünk a Walmart-ba, ahol nagybevásárlást tartottunk, mert néhány dolog olcsóbb ott, mint Mexikóban. Meglepő (mind Mexikóban, mind az USA-ban), hogy minden nagy. A gabonapelyhes doboz minimum 2x akkora, mint otthon, kóla szinte csak 2,5 literesben van, tej csak 1 gallonos (kicsit kevesebb mint 4 liter)  dobozban létezik , szóval először tényleg fura, bár így 5 hét után már kezdem megszokni.
Miután itt végeztünk, elmentünk rokonlátogatóba, ott töltöttünk kb 3 órát, majd délután 4 körül bekövetkezett a nap egyik fénypontja, elmentünk a Five Guys nevezető gyorsétterembe. Rengeteg embertől hallottam, hogy itt vannak a világ talán legjobb hamburgerei, így mindenképpen ki akartam próbálni.  A legnagyobb hamburgert rendeltem, egy ’All-the-way Bacon and Cheese Burgert’, ami tartalmazott, bacont, sajtot, hagymát, uborkát, paradicsomot, kecsapot, mustárt, majonézt, salátát, még valami zöldséget, és 2 húst. Miután végeztünk megnyugodtam, semmiről nem maradtam le 17 év alatt. Félre ne értsen senki, ízlett, de a várt csoda elmaradt, különösen 6,5 dollárért. A hazaút érdekes volt, mivel 1,5 órát álltunk a határon. Érdekes, ez mindig fordítva szokott lenni, most nem úgy volt… Ezután elmentünk egy komolyzenei koncertre, ami meglepő módon kifejezetten tetszett, majd ezután elmentem egy buliba. Na igen a bulik, teljesen másak, mint otthon, de ez majd egy következő bejegyzés témája. 2-kor értem haza, majd beszéltem az otthoniakkal, ezért csak 5kor aludtam el, a vasárnapom egy picit fáradtan telt.

El fin pasado

Hétvégén elutaztunk a családdal egy faluba, ahol a fogadóanyukám született. Az út 4 óra volt autóval, de a második fele tarthatott volna tovább is, ugyanis gyönyörű tájon vezetett az útunk, a sivatagos tájhoz hasonlítva meg egyenesen hihetetlen. A hétvégén túl sok mindent nem csináltunk azon túl, hogy rengeteget ettünk, minden félét mérhetetlen mennyiségekben, illetve sétáltunk, meg meglátogattuk a fogadóanyukám 11 testvéréből 4-et. Visszafele jönni eléggé hangulatromboló volt, először a hegyekből lettek dombok, aztán jött a síkság, és a zöldet elkezdte felváltani a homok… Összességében jól telt a hétvége, és legalább megismertem Mexikó egy másik arcát.

Elmúlt napok

Szerdán a helyi ifjúsági felelős meghívta az összes Juárezi cserediákot, ahol megnézték a kötelező dolgokat: Mexikói vízum, repülőjegy, biztosítás illetve a 300 dollár vésztartalék.
Miután ezt mindenkinél leellenőrizték elmondták a legfőbb szabályokat. Ami érdekes, hogy az iskolámban lesz meglepetés drogteszt, nem csak a cserSzerdán a helyi ifjúsági felelős meghívta az összes Juárezi cserediákot, ahol megnézték a kötelező dolgokat: Mexikói vízum, repülőjegy, biztosítás illetve a 300 dollár vésztartalék. 

Miután ezt mindenkinél leellenőrizték elmondták a legfőbb szabályokat. Ami érdekes, hogy az iskolámban lesz meglepetés drogteszt, nem csak a cserediákoknak, hanem mindenkinek, és aki pozitív eredményt produkál, és nincs róla orvosi papírja, azonnal eltanácsolják az intézményből. A városban igen sok cserediák van, kb 25-30, ebből legalább 15 brazil. Ezzel önmagában még nem is lenne gond, de csak portugálul beszélnek, ami elég zavaró, ha az ember egyedüli nem-brazilként van velük. 

Ma a Real – Barca meccs alkalmából legalább 60 emberen láttam barca vagy real mezt az iskolában. Érdekes volt, ilyet se látni otthon..

Los Indestructibles 2

Múlt csütörtökön moziban voltam az unokatestvéremékkel és a húgommal. Az általam régóta várt Expendables 2-t néztük meg. A film spanyolul volt, de köszönhetően a hatalmas mondanivalónak, amit ez a film tartalmazott, néhány viccen kívül mindent értettem.

 A legérdekesebb azonban nem a film volt, hanem a mozikultúrabeli eltérések. Még otthon mindenki csendben ül, esetleg a vicceken felnevet, itt az emberek őrjöngnek,  fütyülnek, tapsolnak. Amikor megjelent Chuck Norris, valóságos hangzavar tört ki, néhányan még fel is álltak tapsolás közben. Érdekes tapasztalat volt, bár néha nehezemre esett megemészteni.

Iskola

Régen írtam, ennek csupán annyi az oka, hogy lusta voltam.
Immár egy hete járok iskolába, pontosan a Technológico de Monterrey Campus Ciudad Juárezbe (http://www.itesm.edu/wps/wcm/connect/Campus/CDJ/Ciudad+Juarez/)

Ez egy magániskola, ahova forintba átszámolva 320 000 forint egy félév, szóval ez eléggé behatárolja az oda járó embereket anyagi szempontból. A középiskola és az egyetem egyben van, bár külön épületekben folyik a tanítás, a középiskolának 2, míg az egyetemnek 3 épülete van, illetve vannak közös büfék és egy étterem. Van egy külön épület, ahol vannak ágyak, kanapék, minden kanapé mellett konnektor, van 2 air hockey illetve egy büfé. Itt bármikor lehet aludni/pihenni/játszani. Az iskola majd' egész területén van wifi, pár termet kivéve.

Hétfőn, szerdán és pénteken 5, míg kedden és csütörtökön 4 órám van, mindig 8tól 2ig vagyok iskolában, és  van naptól függően 1 vagy 1,5 lyukas órám. A 6 különféle órámból 1 angol, 5 spanyol illetve 2 tantárgyból muszáj vizsgáznom és jól teljesítenem. Az órák papíron 1 vagy 1,5 órásak, gyakorlatilag a tanártól függ, néha  55 perc, néha 30...

Az iskolában gyorsan sikerült beilleszkednem, köszönhetően az előttem itt lévő magyaroknak is, mivel mindenki jó véleménnyel van róluk, illetve az emberek nagyon nyitottak és barátságosak. Van órám 1. 3. és 5. szemeszteresekkel is, így minden évfolyamról van ismerősöm, és rengetek a volt cserediák illetve 18an vagyunk más országokból a rotaryval.

Egy biztos, jövőre hiányozni fog ez az iskola!

Első napok!

Már egészen 3 napja vagyok Mexikóban, de túl sok szabadidőm nem volt. Mikor megérkeztem, egyből mentünk az El Tacoba és ettünk tacot (meglepő mi?) aztán megismerkedtem a házzal ajándékként kaptam egy B.Papp #10 mexikói válogatott mezt és egy mexikói zászlót. Mivel nem volt mit kipakolnom, egyből el is aludtam.

Másnap reggel találkoztam két fogadó-unokaöcsémmel, reggeliztem és elmentünk a városba Tavoval, a fogadóbátyámmal aki vasárnap indul Brazíliába. Intéztük az ő dolgait, ittunk kókusztejet vagy vizet, nemtudom hogy hívják, és már délután 2 volt amikor hazaértünk.
Ebédeltünk, majd elaludtam, és 7kor keltett Tavo, hogy megyünk egy ismerőséhez. Csupán fél óra kellett ahhoz, hogy felkeljek... A következő napom is hasonlóan mozgalmasan telt, voltunk El Pasoban ahol vettem adaptert a laptophoz, átvettem a bőröndömet illetve elintéztük a szükséges papírokat az USA-ba való gördülékeny átjutáshoz, illetve megcsináltuk volna a helyi tartózkodási (vagy milyen) kártyámat, de éppen elment az internet a Migrációs Irodában.

Amikor hazaértünk egyből indultunk is Tavoval az unokatestvéréhez, és elmentünk kajálni a helyi bevásárlóközpontba, aztán még találkoztunk pár emberrel. Mikor hazaértünk még beszélgettem a családommal és 8kor már aludtam. Papíron ma kellett volna iskolába mennem viszont az előző napi sikertelen kártyakészítést muszáj volt letudni, így csak holnap megyek. Ez az írás elég kesze-kusza lett, de hirtelen ennyire tellett.

Az út!

Az utam Mexikóba mindennek nevezhető, csak problémamentesnek nem. Kezdődött azzal, hogy az 1. gépem, ami Budapestről ment Londonba késett másfél órát, ami pont elég volt ahhoz, hogy lekéssem a Chicagoi csatlakozást. Úgyhogy a szombat estét Londonban egy szállodában töltöttem,
ahol kaptam vacsorát és másnap reggelit, illetve volt közvetlen buszjárat a szálloda és a reptér között, úgyhogy azzal nem volt probléma.

A leghamarabbi gép vasárnap reggel 10.25-kor indult Londonból Houstonba, amit sikeresen el is értem, ám a csomagom már nem volt ilyen szerencsés,  ugyanis azt nem kaptam meg Houstonban, ahol vámvizsgálat várt volna rá. Papíron a repülő 18.35-kor indult volna, de ez is késett kb 1,5 órát, szóval este 10re már Ciudad Juárezben voltam. Ma reggelre már a csomagom is megérkezett, úgyhogy minden a legnagyobb rendben.

Az út

Holnap már indulok is, éppen  a szükséges dolgokat pakolom össze, bár a motivációm hagy kívánni valót maga után, de már nincs sok időm.
Papíron a repülőm szombaton 14.00-kor száll fel a Liszt Ferenc reptérről és egészen Londonig visz, ahol átszállok az interkontinentális járatra Chicagoig végül pedi El Paso-ban szállok le ottani idő szerint 23.55-kor, ami itthon vasárnap reggel 7.55-nek felel meg.

Pár nap

Már csak pár nap van hátra, konkrétan 4.
Még egy pár dolgot be kell vásárolnom, kellene egy pár új cipő és még néhány ajándék. Mivel már nem sokat vagyok itthon, a hátralévő időt is megpróbálom hasznosan eltölteni, egyenlőre inkább kevesebb mint több sikerrel :)
A vízumok már megvannak, névjegykártya megvan, kitűzők megvannak ám a biztosítás még hátra van, ez az utolsó lépés illetve a pakolás, annak is neki kéne esni lassan.

1 hónap

Kereken ennyi van hátra az indulásig. És még kevesebb, hiszen Debrecenben csupán 12 napot töltök,

belegondolni is rossz, hogy milyen kevés...

Az útvonal Budapest - London - Chicago - El Paso lesz, a várható időtartam a Liszt Ferenc reptéri felszállástól az El Pasoban történő leszállásig 18 óra. Szerencsémre, vagy nemszerencsémre nem először fogok repülni, bár az eddigiek közül a leghosszabb is csupán 4 óra volt, valahogy csak kibírom...

Annak, hogy repülőm El Paso-ban száll majd le, nem Juárezben csupán annyi az oka, hogy ez a két város gyakorlatilag egy, csak kettészeli az USA-Mexikó határ. Érdekes kapcsolat, ugyanis El Paso az Egyesült Államok 2. legbiztonságosabb városa, míg Juárezt 2008-ban a világ legveszélyesebb városának titulálták.

A kezdet

Erre is rávettem magam, megírom az első bejegyzésemet ezen a blogon, ahol remélhetőleg az elkövetkezendő (majdnem) egy év élményeit fogom megosztani.

Milyen élményekről beszélek? A Rotary Ifjúsági Csereprogram keretén belül a 2012/2013-as tanévet Mexikóban fogom tölteni cserediákként. Amikor említem az ismerősöknek, barátoknak, hogy hol leszek jövőre, akkor mindenki azt kérdezi, mit fogok ott csinálni? Csak annyit szoktam válaszolni, hogy "élni". Persze nem ennyire egyszerű, de az egész programnak a célja egy másik ország, másik kultúra szokásainak a megismerése és megértése.

Kint is kell iskolába járnom, bár teljesítenem nem kell, illetve összesen 3 fogadócsaládom lesz, akiknél elvileg  teljes értékű családtag leszek, és az ottani szokásoknak megfelelően kell viselkednem, beilleszkednem.
A fogadóvárosom Ciudad Juárez lesz, Chihuahua (igen, innen származik a kutya neve is) államban. Sok mindent lehet hallani a városról, de a volt cserediákoknak egyöntetűen az a benyomása, hogy nagyon jó hely, főleg a rengeteg (közel 50) cserediáknak köszönhetően.


Egyenlőre nem tudom milyen gyakorisággal fognak megjelenni bejegyzések az oldalon, most még nem is írtam le mindent, maradjon az elkövetkezendő időre is pár információ, ami miatt megéri ide látogatni.
A fogalmazás és a bejegyzések színvonala remélem növekvő tendenciát fog mutatni, bár biztos vagyok benne, hogy a végére sem fog felérni egy szépirodalmi művel, kétségtelen nem is célom.