Visszatérés!

Elnézést kérek, mivel régen nem írtam a blogomra, ennek csupán egy oka volt, a lustaság. Rengeteg minden bepótolni valóm van, de ezeket kisebb részletességgel közlöm, nem akarom megint elveszteni a lelkesedésem.

Körülbelül 2 hónapja (igen két hónapja :D)  az én rotary klubbom szervezett egy bikaviadalt. Nagyon vártam, aztán amikor ott voltam már annyira nem. Maga az esemény nekem nagyon tetszett, mivel először láttam mindenféle képpen megérte elmenni, de a bikákkal való játék majd a kivégzésük elég sokkoló élmény. Ezt a  véleményt nem csak én osztom, nagyon sokan mondták még ezt a cserediákok közül. 

Total fitness

Általános délutáni elfoglaltságként konditerembe járok, bár már nemegyszer aludtam helyette.
De nem is ez a lényeg, hanem a hely, ahová járok, ami rendelkezik:
-Kondigép parkkal
-Parkettás rész, ahol TRX illetve Box meg önvédelem  edzéseket tartanak
-Külön "kardio-emelet"
-Futófolyosó
-Úszómedence
-Külön női és férfi Jacuzzi illetve Szauna

Ez mind nagyon jól hangzik, de minden jóban van valami rossz, ugyanis mindig rengeteg az ember, ezért néha sokat kell várni, néha pedig el is kell felejtenem, hogy én aznap fekvenyomok, esetleg húzódzkodok. És néhány ember amit képes leművelni a teremben... néha miattuk nem tudok edzeni, mert nem bírom ki röhögés nélkül. Ami még hiányzik, az egy jó edzőpartner, de így sem panaszkodhatok, mivel nekem ingyen van (a bátyám féléves bérletét írattuk át az én nevemre) illetve minden nagyon szép és tiszta, minden működik.

A terem honlapja: http://totalfitnessmexico.com/ciudadjuarez/

Las fiestas

Előző bejegyzésemben ígértem, hogy írok az itteni bulikról. Otthon a megszokott "majd felmegyünk a városba és csinálunk valamit" itt nem nagyon működik. Egyrészt tömegközlekedés nincs (ezáltal ittas vezetés annál inkább), másrészt a szórakozóhelyek itt hajnal kettő és három  óra körül zárnak, köszönhetően a város (nem túl fényes) közelmúltjának. Viszont, itt a házak óriásiak, szó szerint. A legtöbb buli a nagy házak kertjeiben vannak, ezek általában listás, meghívásos bulik, lévén cserediák vagyok, nekem ez eddig sosem okozott problémát ha nem voltam rajta a listán. Itt ugyanúgy van DJ, mindenki magának visz italt, illetve néha még kaját is csinálnak. Bár ezek se tartanak túl sokáig, hajnal 2-re általában már mindenki hazamegy, a biztonságiak pedig elkezdenek pakolni.

Nem csak én, sok más cserediák is hiányolja azt a szabadságot, ami otthon volt neki. Fura, hogy itt mindent előző nap kell megkérdezni, és minden részletet pontosan tudni kell, ami szokott kellemetlen szituációkat okozni, mert sokszor csak annyit mondanak, gyere ide, ekkor meg ekkor, de tudnom kell kinek a bulija, milyen alkalomból  van, illetve kik mennek. Otthon meg néha csak annyit mondtam este 7-kor, hogy szeretnék felmenni a városba, és sokkal több kérdés nem is volt.

(Azt hozzá kell viszont tennem, hogy az iskola sokkal lazább, mint otthon, ez talán kompenzálja a fentebb leírtakat)

Szombat

Elég régen írtam a blogra, melynek csupán egy oka van, mégpedig a lustaság. A múlt szombat egy igen sűrű  nap volt, reggel fél 10kor már a határ felé tartottunk, szerencsére nem volt nagy sor, kb 45 perc alatt átjutottunk. A határon az őr az útlevelemet forgatva megkérdezte, hogy német vagyok-e, majd még valamit, amiből semmit nem értettem, bár megkérdezte spanyolul és angolul is, de csak egy NEM-et mondtam rá, és mosolyogtam.
Első utunk egy bevásárlóközpontba vezetett, ahol csak nézelődtünk, talán a fogadóanyukám vett valamit, ebben már nem vagyok biztos. 1 óra gyakorlatilag semmittevés után átmentünk a Walmart-ba, ahol nagybevásárlást tartottunk, mert néhány dolog olcsóbb ott, mint Mexikóban. Meglepő (mind Mexikóban, mind az USA-ban), hogy minden nagy. A gabonapelyhes doboz minimum 2x akkora, mint otthon, kóla szinte csak 2,5 literesben van, tej csak 1 gallonos (kicsit kevesebb mint 4 liter)  dobozban létezik , szóval először tényleg fura, bár így 5 hét után már kezdem megszokni.
Miután itt végeztünk, elmentünk rokonlátogatóba, ott töltöttünk kb 3 órát, majd délután 4 körül bekövetkezett a nap egyik fénypontja, elmentünk a Five Guys nevezető gyorsétterembe. Rengeteg embertől hallottam, hogy itt vannak a világ talán legjobb hamburgerei, így mindenképpen ki akartam próbálni.  A legnagyobb hamburgert rendeltem, egy ’All-the-way Bacon and Cheese Burgert’, ami tartalmazott, bacont, sajtot, hagymát, uborkát, paradicsomot, kecsapot, mustárt, majonézt, salátát, még valami zöldséget, és 2 húst. Miután végeztünk megnyugodtam, semmiről nem maradtam le 17 év alatt. Félre ne értsen senki, ízlett, de a várt csoda elmaradt, különösen 6,5 dollárért. A hazaút érdekes volt, mivel 1,5 órát álltunk a határon. Érdekes, ez mindig fordítva szokott lenni, most nem úgy volt… Ezután elmentünk egy komolyzenei koncertre, ami meglepő módon kifejezetten tetszett, majd ezután elmentem egy buliba. Na igen a bulik, teljesen másak, mint otthon, de ez majd egy következő bejegyzés témája. 2-kor értem haza, majd beszéltem az otthoniakkal, ezért csak 5kor aludtam el, a vasárnapom egy picit fáradtan telt.

El fin pasado

Hétvégén elutaztunk a családdal egy faluba, ahol a fogadóanyukám született. Az út 4 óra volt autóval, de a második fele tarthatott volna tovább is, ugyanis gyönyörű tájon vezetett az útunk, a sivatagos tájhoz hasonlítva meg egyenesen hihetetlen. A hétvégén túl sok mindent nem csináltunk azon túl, hogy rengeteget ettünk, minden félét mérhetetlen mennyiségekben, illetve sétáltunk, meg meglátogattuk a fogadóanyukám 11 testvéréből 4-et. Visszafele jönni eléggé hangulatromboló volt, először a hegyekből lettek dombok, aztán jött a síkság, és a zöldet elkezdte felváltani a homok… Összességében jól telt a hétvége, és legalább megismertem Mexikó egy másik arcát.

Elmúlt napok

Szerdán a helyi ifjúsági felelős meghívta az összes Juárezi cserediákot, ahol megnézték a kötelező dolgokat: Mexikói vízum, repülőjegy, biztosítás illetve a 300 dollár vésztartalék.
Miután ezt mindenkinél leellenőrizték elmondták a legfőbb szabályokat. Ami érdekes, hogy az iskolámban lesz meglepetés drogteszt, nem csak a cserSzerdán a helyi ifjúsági felelős meghívta az összes Juárezi cserediákot, ahol megnézték a kötelező dolgokat: Mexikói vízum, repülőjegy, biztosítás illetve a 300 dollár vésztartalék. 

Miután ezt mindenkinél leellenőrizték elmondták a legfőbb szabályokat. Ami érdekes, hogy az iskolámban lesz meglepetés drogteszt, nem csak a cserediákoknak, hanem mindenkinek, és aki pozitív eredményt produkál, és nincs róla orvosi papírja, azonnal eltanácsolják az intézményből. A városban igen sok cserediák van, kb 25-30, ebből legalább 15 brazil. Ezzel önmagában még nem is lenne gond, de csak portugálul beszélnek, ami elég zavaró, ha az ember egyedüli nem-brazilként van velük. 

Ma a Real – Barca meccs alkalmából legalább 60 emberen láttam barca vagy real mezt az iskolában. Érdekes volt, ilyet se látni otthon..

Los Indestructibles 2

Múlt csütörtökön moziban voltam az unokatestvéremékkel és a húgommal. Az általam régóta várt Expendables 2-t néztük meg. A film spanyolul volt, de köszönhetően a hatalmas mondanivalónak, amit ez a film tartalmazott, néhány viccen kívül mindent értettem.

 A legérdekesebb azonban nem a film volt, hanem a mozikultúrabeli eltérések. Még otthon mindenki csendben ül, esetleg a vicceken felnevet, itt az emberek őrjöngnek,  fütyülnek, tapsolnak. Amikor megjelent Chuck Norris, valóságos hangzavar tört ki, néhányan még fel is álltak tapsolás közben. Érdekes tapasztalat volt, bár néha nehezemre esett megemészteni.